Először 2014 őszén jelentette be a Nemzeti Szakszervezet a Magyar Posta képviselőjének, hogy érvényesíteni kívánja törvényes jogait. Azóta csak az időt húzó taktikázás folyik a munkáltató részéről, mi másért kérnének pontos névsort a „szervezkedőkről”. Talán azért, hogy az egyébként állásukat féltő, kiszolgáltatott kollégák alól a szakszervezeti védelmet kihúzzák?

Azzal telt a 3 hónap, hogy Bajzik Tamás elnök egymás után írta leveleit felhívva a figyelmet az idő és a képviseletű űr összefüggéseire. Arra is emlékeztetett, a szervezet tisztségviselőinek jár a munkaidő megváltása. Válaszlevelükben a tagsági viszony igazolását kértek és még azt is, hogy a tagok bizonyítsák: valóban a Posta alkalmazottjai. Közjegyzői okiratot kértek, a következő szöveggel „Ezen okiratok alapján a közjegyző hitelesen tanúsítja, hogy valamennyi igazolt tag vonatkozásában bemutatásra került a munkáltatói igazolás”. Nem kívánták kifejteni, hogy milyen törvényi alapon teszik ezt meg.

Érdekes, hogyan reagált a közjegyző. Szerinte lehetetlent kérnek, mivel a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény szövege szerint járt el Bajzik Tamás elnök, legfeljebb úgynevezett ténytanúsítást kérhetnek. Ez a forma viszont az adatvédelmi törvénynek mond ellent. Ez és szervezetünk Fővárosi Bírósága által jóváhagyott alapszabálya együttesen tiltja, hogy harmadik személynek kiszolgáltassuk tagjaink adatait. Ezzel védve szervezetünk tagjainak névtelenségét.

Tisztségviselőink személye természetesen ismert a munkáltató előtt, hogy a tagtársainkat védeni lehessen az esetlegesen felmerülő negatív diszkriminációval szemben. Ezen jogszabályokról Bajzik Tamás elnök tájékoztatta is a Munkáltatót levelében. „…a szakszervezeti jogok teljes gyakorlásának akadályozása a továbbiakban jogi eljárás megkezdését vonhatja maga után.

Milyen megfontolásból akadályozza a szakszervezet működését Magyar Posta? A választ az érdekképviselet nélkül maradó munkavállalók is várják…