fbpx

Mind a munkáltatók, mind a munkavállalók gyakran kérdezik azt tőlem – mint gyakorló munkajogi ügyvédtől – hogy milyen összegű kártérítést követelhető a munkavállalótól. A bíróságnak, abban az esetben, ha megállapítja, hogy a munkavállaló magatartása felróható, azaz nem úgy jár el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható lett volna, vizsgálnia kell azt is, hogy a károkozás szándékos volt-e vagy gondatlan. A kártérítés mértékének megállapításakor annak van jelentősége, hogy a munkavállaló károkozása szándékos volt-e vagy gondatlan. Hogy mi minősül szándékos károkozásnak a bíróság szerint és mely magatartásokat értékeli gondatlan károkozásnak bírósági eseteken mutatom be.

A munkavállaló kártérítési felelőssége

A 2012. évi I. törvény a munka  törvénykönyvéről (a továbbiakban Mt.)  a XIV. fejezetben rendezi a munkavállaló kártérítési

felelősségét.  A munkavállaló kártérítési felelőssége címszó alatt a jogalkotó elkülöníti:

  • a felelősség általános szabályait,
  • a megőrzési felelősséget,
  • valamint a leltárhiányért való felelősség.

A munkavállaló felelőssége főszabály szerint felróhatósági alapú.

A felelősség általános szabálya, a felróhatóság

Az Mt. 179. §-a a felelősség kérdésében a polgári jog irányába mozdul el és főszabályként kimondja, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

A Mt. 6. §-a is rögzíti az elvárhatóság elvét. A munkaszerződés teljesítése során – kivéve, ha törvény eltérő követelményt ír elő – úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.  Ha a szerződő felek nem úgy járnak el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható, a magatartás felróható lesz.

A munkavállaló tehát akkor tartozik munkajogi felelőséggel, ha magatartása felróható, azaz nem úgy jár el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható.

Felróhatóság

Felróható a munkavállaló magatartása, ha a munkavállaló nem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. Hogy kitől mikor mi az elvárható, az függ a munkavállaló munkakörétől, szakképzettségétől, életkorától, attól, hogy pályakezdőről vagy szakemberről van-e szó. Egy-egy szakma, munkaterület jellemzőit kell összegyűjteni az adott terület megismeréséhez.  Az adott terület feltérképezése után kerülhet sor annak eldöntésére, hogy ott mi az „általában elvárható magatartás”.  A mérce az átlagos, megfontolt és lelkiismeretes munkavállaló. 

Nem azt kell elemezni, hogy gondos vagy hanyag volt-e a munkavállaló munkája, hanem, hogy az általa betöltött munkakörben az elvárhatóság általános szintjének megfelel-e a munkavégzése. Ennek vizsgálata a munkaügyi bíróság feladata.

A kártérítés mértéke

A kártérítés mértéke nem haladhatja meg a munkavállaló 4 havi távolléti díjának összegét. Kollektív szerződés rendelkezése alapján, gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke legfeljebb a munkavállaló nyolchavi távolléti díjának összege.

Szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt meg kell térítenie.

A bíróságnak, abban az esetben, ha megállapítja, hogy  a munkavállaló magatartása felróható, vizsgálnia kell azt is, hogy  a károkozás szándékos volt-e vagy gondatlan. Ennek a kártérítés mértékének megállapításakor van jelentősége.

A korábbi bírói gyakorlat súlyosan gondatlannak tekintette az olyan magatartást, amely egyben gondatlan bűncselekménynek is minősült, vagy ha a munkavállaló foglalkozási szabályt sértett. Szándékosnak tartotta a bíróság a lopást, csalást, hűtlen kezelést, sikkasztást korábbi gyakorlatában. Hogy mi minősül szándékos károkozásnak a bíróság szerint és mely magatartásokat értékeli gondatlan károkozásnak bírósági döntéseken keresztül mutatom be.

Szándékos károkozás

Szándékosan a károkozás

  • ha a károkozó előre látja cselekedetének kárt keletkeztető következményeit, és azokat kívánja (közvetlen vagy egyenes szándék),
  • vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék).

A szándéknak mindkét esetben át kell fognia az eredményt is. Azaz a szándékosság megállapításához szükséges, hogy a munkavállaló tisztában legyen azzal, hogy magatartása kár bekövetkezésével fog járni, vagyis az eredmény nem esetleges.

  • Ha a munkavállaló engedély és bizonylat nélkül kivitte a munkahelyéről a notebookot és azzal sajátjaként rendelkezett, és azt a személygépkocsiból ellopták, annak értékét megtéríteni köteles. A károkozás szándékos, a bíróság itt eshetőleges szándékot állapított meg (LB Mfv. II. 10.919/2001/4.).
  • Ha a munkavállaló a bérleti szerződés jogosulatlan felmondásával kárt okoz a munkáltatójának, azt a szándékos károkozásra vonatkozó szabályok szerint köteles megtéríteni. (BH 2002.8.330) A kérdéses ügyben a munkavállaló ellenszolgáltatás nélkül írásban felmondott egy tartós bérleti szerződést, holott ügyvezetői képviseleti jogosultsága megszűnt.
  • Szándékosságot állapított meg a bíróság annak a munkavállalónak a terhére, aki a számlaadási kötelezettségének nem tett eleget és az emiatt kiszabott hatósági bírság kárként jelentkezett a munkáltatónál (Fővárosi Munkaügyi Bíróság – 13. M. 4400/2001/7.)
  • Ha a kellő gyakorlattal rendelkező munkavállaló készpénz helyett engedély nélkül vásárlási utalványt fogad el ellenérték fejében, az ennek folytán meg nem térült ellenérték eshetőleges szándékkal okozott kár (LB Mfv. 11.022/2001/8.; BH 2003.1.39) Ha a munkavállaló szabálytalanul hitelbe adott el árut, szándékos károkozást követett el (LB Mfv. II. 11.201/2001/12.).
  • Egy más esetben telefont biztosítottak a felperesnek azzal, hogy azt csak hivatalos célra használhatja. A munkavállaló által készített kimutatás szerint azonban a számlán részben a magáncélú telefonálások költsége szerepelt. A bíróság ennek megfizetésére kötelezte a munkavállalót, mert a magáncélú hívások díja csak szándékos károkozás eredménye lehet, hiszen telefonálni csak szándékosan lehet (Fővárosi Bíróság 49. Mf. 22.380/2001.).
  • Amikor a teherautó vezetője eltért a meghatározott útvonaltól és a gépkocsit felügyelet nélkül hagyta, mert a feleségét látogatta meg, felel a gépkocsi eltulajdonításából eredő kárért és a terhére az eshetőleg szándék megállapítható (LB Mfv. II. 10.261/2001/4.)
  • A tehergépkocsivezető – akinél 2,66% véralkoholszintet állapítottak meg – 22 óra körül a gépkocsival a vasúti átjáróban letért, és a síneken hajtott tovább, ahol csak 250 méter után állt meg, a gépkocsiban keletkezett kárt szándékosan okozta (LB Mfv. II. 10.352/2000/3.).
  • Ha a targoncavezető súlyosan ittas állapotban vezette a járművet, letért az útról és felborult, a bekövetkezett kárért eshetőleges szándékosság alapján állapítható meg a felelőssége. A munkavállaló jelentős mértékű alkoholos befolyásoltsága nem zárja ki az eshetőleges szándék megállapítását. (LB Mfv. II. 10.469/2000/3.; BH 2002.5.254).
  • Az árukészletben végrehajtott szabálytalan selejtezés, valamint fiktív megrendelői számla kiállítása szándékos károkozásnak minősül. (Kúria Mfv.II.11.016/2010; BH 2012.3.131)
  • Egy másik ügyben a pénzkezelési szabályokat szegte meg a munkavállaló, és a munkáltató pénzét saját céljára használta fel. A tényállás szerint a károkozása szándékos volt. Szándékos károkozásnak minősül, ha a munkavállaló a munkáltatót tévedésbe ejti, csalást követ el  (bűncselekménye), ami miatt a munkáltató a be nem fizetett összeget részére megfizetettnek tekinti (Legf. Bír. Mfv. I. 10.531/2005. sz.; BH 2006.10.336).
  • Szándékos károkozásnak minősül, hogy a munkavállaló a munkaideje ideje alatt a munkahelyéről belföldi és külföldi ún. parti vonalat hív. (Mfv. II. 10.344/1997/3. sz.)
  • Szándékos károkozásnak minősül a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása. (Mfv. II. 10.990/1995. sz.)

Gondatlan a károkozás, ha

  • a munkavállaló előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában (tudatos gondatlanság),
  • illetőleg azért nem látja cselekményének lehetséges következményeit, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta (hanyagság).
  • A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkavállaló kártérítési felelősséggel tartozik a részére munkavégzés céljából átadott munkaeszközök megőrzéséért, állaguk megóvásáért. A perben a munkavállaló a rendelkezésére bocsátott laptopot egy gépkocsi csomagtartójában helyezte el, és a járművet őrizetlen, nyilvános parkolóhelyen hagyta. Ezáltal a munkaeszköz az őrizetéből kikerült, annak elvesztése – a gépkocsi eltulajdonítása miatt – pedig megalapozza a munkavállaló kártérítési felelősségét akkor is, ha egyébként a munkaeszközt – az általa hivatkozottak szerint – az autóban nem látható helyen hagyta. ( EH 2009.1986)
  • A pénztáros munkakörű munkavállaló a munkaviszonyából eredő lényeges kötelezettségét jelentős mértékben súlyos gondatlansággal megszegi, ha a munkáltató által végzett próbavásárlás során nem minden árut pakoltat ki a szalagra és nem ellenőrzi az árukat, ezáltal nem ismeri fel több áru elrejtését. (BH 2013.9.253)
  • Amikor a munkavállaló az általa használt személygépkocsi kulcsát a csomagtartó ajtajában felejtette, ezzel a munkáltató gazdasági érdekét sértette, azaz a vagyona védelmére vonatkozó kötelezettségét szegte meg. Mivel a gépkocsit ekkor ellopták, a munkáltatót ért kárért kárfelelősséggel tartozik. A Legfelsőbb Bíróság ezt súlyos gondatlanságnak minősítette (LB Mfv. II. 10.003/2000/2.).
  • Gondatlan károkozást állapított meg a bíróság egy utazási iroda ügyében, ahol a bevételrészt naponta, készpénzben át kellett adni egy másik irodának. A munkavállaló azonban egy alkalommal kellően nem igazolt megbízottnak adta át a pénzt, és így következett be a kár. Az eset összes körülményei alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a munkavállaló súlyosan gondatlanul járt el, de nem szándékosan okozott kárt (LB Mfv. II. 10.326/1999.)

forrás: www.ado.hu