Ma ünnepnap van. Ehhez legalább nem fér kétség. Abban, hogy ez a munka ünnepe, az uniós csatlakozás ünnepe, katolikus védőszent napja vagy pogány hagyomány szerinti termékenységünnep, arról már mindenkinek más a véleménye. Egy közös pont azonban van: valamennyi ilyen ünnep arról szól, hogy valakik munkájuk révén valamit alkotnak, teremtenek. A pogány ünnep Maia istennőnek, a termékenység istennőjének szólt és kegyébe ajánlotta az újszülötteket és szüleiket, a fölműveseket és az állattenyésztőket, vagy a Beltane ami a fényes napok eljövetelét, az állatok legeltetésének, a mezőgazdasági termelésnek megkezdését jelentette. Az időrendi sorrendben második a munkások összefogásának ünnepe (és nem a munka ünnepe), amit a közhiedelemmel ellentétben nem a kommunisták vívtak ki, hanem a piacgazdasági keretek között dolgozó munkások. Ausztráliában a melbourne-i kőművesek és építőmunkások 1856. április 21-én menetelni kezdtek a Melbourne-i Egyetemtől az ausztrál Parlamentig azért, hogy a napi munkaidő 8 óra legyen (egyébként május 12-én értek oda, javasolom megnézni a távolságot). Ezt egyébként először 1817-ben követelte a Robert Owen által vezetett szakszervezet Angliában. 1886. május 1-től május 4-ig Chicagóban szintén ugyanezért tüntettek a munkások, a rendőrök közéjük lőttek, négy munkás halt meg. Végül 1890. május elsején Párizsban a szakszervezek nemzetközi szinten fogtak össze és általános világsztrájkkal fenyegették a munkáltatókat, konkrétan leszerződtek, hogy május 1-én senki nem fog dolgozni. Egy évvel később a május 1-ét hivatalosan is a munkások összefogásának napjává nyilvánították és a világ legtöbb országában munkaszüneti nap inkább, csak a munkások nehogy teljesítsék az 1890-es szerződésüket, így történelmünkben még eddig nem fordult elő világsztrájk. A sorban következő a katolikus ünnep, amit 1955. május 1-én rendelt el XII. Pius pápa, mint Munkás Szent József ünnepét, ezt korábban márciusban tartották. Hazánk vonatkozásában pedig legújabb okunk az ünneplésre, hogy 2004. május 1-én csatlakoztunk az Európai Unióhoz, aminek jövőre már 10. évfordulóját ünnepelhetjük. A NESZE véleménye az, hogy ma azokat az embereket ünnepeljük, akik munkájukkal a semmiből valamit, a kevesebből többet teremtenek munkájuk révén. Nekik köszönheti előrehaladását az egész világ, no meg az a sok ember, aki az ő munkájukból él, mert maga képtelen alkotni, teremteni. Őszintén reméljük, hogy el fog jönni az az idő, amikor a dolgozó emberek újra mind összefognak és megvédik azokat a jogokat, amiket elődeik, akik szintén korán keltek, látástól vakulásig dolgoztak és több évtizednyi munka után öregedtek meg elhasználódott testükben, életüket kockáztatva harcoltak ki. Ezek nem azok a dolgok, amik a törvénybe iktatott fogalommal úgynevezett önkényuralmi rendszerek termékei, hanem jóval azok megjelenése előtt harcolták ki ugyanolyan egyszerű, dolgozni és élni kívánó emberek, mint mi magunk.